Volt már úgy, hogy egy Isten csodalatos áldásairól, gyógyításáról, szabadításáról szóló bizonyságtétel hallgatása közben a keserűség vagy a düh fojtogatott? Keserűség afelett, hogy Isten elfeledkezett rólad, talán mégsem olyan jó, pedig azt hitted? Vagy azt gondolod, valamilyen bűnöd áll az áldások útjában és szégyellheted magad? Pedig te kerested, szolgáltad Őt, és igyekeztél odatenni magad szívvel, lélekkel, sok mindent feladva Érte?
Mit válaszolsz, amikor egy vitában előkerül a jó öreg kérdés, hogy hogyan tűrheti egy szerető Isten teremtményei végeláthatatlannak és értelmetlennek tűnő szenvedését? És hogyan válaszolsz akkor, amikor egyenesen téged talál meg a kibírhatatlan szenvedés, miközben mások, tömegek fittyet hányva Istenre élik életüket, mint Marci Hevesen? Hol van a szenvedésben, a veszteségben, a hiányban, a vereségben a kegyelem?
Csalódunk Istenben. De hogyan lehet csalódni Istenben, ha Ő változhatatlannak mondja magát? Lehet, hogy félreismertük Őt? “Pedig mi azt hittük”- mondják a csalódott, orrukat lógató tanítványok mesterük botrányos halála után az emmausi úton hazafelé bandukolva.Mit hittek? Mi az, amit elveszítettek és mi az, amit megtaláltak az emmausi úton?
Kérdések, melyek brutális erővel, páros lábbal szállnak bele a lelki nyugalmunkba. Kérdések, amiket az ateisták fölényes magabiztossággal, a hívők pedig sokszor könnyek között tesznek fel. Kérdések, melyek ősidők óta az emberi faj és benne a saját lelkünk legmélyebb szorongásait fogalmazzák meg.
BOLYKI LÁSZLÓ 1973-ban született Budapesten. Zenész (Bolyki Brothers, Budapesti Fesztiválzenekar, Erkel Ferenc Kamarazenekar), spirituális szemléletű lelkigondozó, párkapcsolati és önismereti témákra szakosodott tréner, a “Milyen zenét szeret Isten?”, “Kegyelem és kalmárszellem” és “Pedig mi azt hittük” című kötetek szerzője.