Miközben a posztmodern az abszurditásig fokozta az én-központúság kultuszát, a ma embere paradox módon éppen arra a kérdésre nem tud válaszolni: “Ki vagyok én?”. A mai ember számára már egyáltalán nem világos, hogy az önmagunkká válás rögös útján mi az, amit módunkban áll eldönteni, választani, és mi az, amit el kellene fogadni, úgy, ahogy van.…
Az életed üzenet a világ számára. Vajon miről fog beszélni? “Isten az ő kegyelmének ‘szombatjába’ hív minket, de mi állandóan a hiedelmeink hétfőjében találjuk magunkat, aztán csodálkozunk, ha már szerdára csütörtököt mondunk.” De mit is jelent a “szombati nyugalom”? Lehetséges felszabadult örömben, erőben és békességben járni a mindennapi életünk forgatagában, vagy ez (is) csak egy…
Volt már úgy, hogy egy Isten csodalatos áldásairól, gyógyításáról, szabadításáról szóló bizonyságtétel hallgatása közben a keserűség vagy a düh fojtogatott? Keserűség afelett, hogy Isten elfeledkezett rólad, talán mégsem olyan jó, pedig azt hitted? Vagy azt gondolod, valamilyen bűnöd áll az áldások útjában és szégyellheted magad? Pedig te kerested, szolgáltad Őt, és igyekeztél odatenni magad szívvel, lélekkel, sok mindent feladva Érte?